„Aki szüntelenül törekszik a szellem felé, az bizton remélheti,
hogy a megfelelő időben nem marad a szellem vezetése nélkül.”
(Rudolf Steiner)
Azt valljuk, hogy gondolatainkkal, félelmeinkkel, vágyainkkal, tetteinkkel hatással vagyunk a világra, még ha nem is egyértelműen látható vagy kimutatható az összefüggés. Sokan ezért meditálnak vagy imádkoznak, hogy saját erőiket úgy rendezzék, hogy segíteni, alakítani tudják a folyamatokat, vagy segítséget kérnek az Égiektől, hogy erőt adjanak és gyógyítsák az embert, a világot. Mi e szemléletben szeretnénk elérni azokat, akik hasonlóan vannak jelen a világban, és akik törekednek arra, hogy változást idézzenek elő a világ jelenlegi alakulásában. Ezért egy felhívással fordulunk hozzátok:
Minden nap ugyanabban az időben, este 21.00-kor mondjunk
egy imát/fohászt/mondást.
Amikor ezt tesszük, összekapcsolódunk, megsokszorozódik az erőnk. A fény, amit magunkban hordozunk, kisugárzik, összeadódik, bevilágít a sötétségbe, reményt ad, támaszt az ébredést, vigaszt keresőknek. A földön állva, a szellemben találkozva…
Általa összekapcsolódunk nemcsak egymással, hanem az Égiekkel is, érezhetjük az ő támogató jelenlétüket. Kérhetjük segítségüket, megerősítésüket, és kifejezhetjük hálánkat, kívánságainkat feléjük.
A tudatosság, a tudatosodás a feladatunk, a célunk, az eszközünk. A mostani kihívások nagyszerű lehetőséget adnak erre. Kívánjuk, hogy egyre többen képesek legyünk ezt a kihívásokkal teli időt, a nehézségeket lehetőségnek tekinteni a változásra, a fejlődésre.
Ha 21.00-kor nem tudjátok ezt megtenni, tegyétek bármikor a nap folyamán és gondolatban csatlakozzatok hozzánk.
Hívjátok meg barátaitokat, szeretteiteket is!
Mi úgy tervezzük, hogy 100 napig tesszük ezt, tartsatok velünk!
Ajánlásunk a közös mondásra:
Hatoljon érzésünk
Szívünk középpontjába
És keresse a szeretetben egyesülést
Az emberekkel, akikkel azonosak céljaink
A szellemekkel
Akik kegyelemmel telve tekintenek le komoly,
Szívből jövő törekvéseinkre
Fénybirodalmakból erősítve bennünket
És fénnyel áthatva szeretetünket.
(Rudolf Steiner)
Belső nyugalom
Nyugalmat hordozok magamban
Saját magamban hordozom
Az erőket, amelyek erősítenek engem.
El akarom tölteni magam
Ezeknek az erőknek a melegével,
Át akarom hatni magam
Az akaratom hatalmával
És érezni akarom,
Ahogy a nyugalom árad
Át a létemen,
Amikor megerősítem magam,
Hogy a nyugalmat mint erőt
Megtaláljam magamban
Törekvéseim hatalma által.
(Rudolf Steiner)
Ich trage Ruhe in mir,
Ich trage in mir selbst
Die Stärke, die mich stärken
Ich will mich erfüllen
Mit dieser Kräfte Wärme,
Ich will mich Durchdringen
Mit meines Willens Macht.
Und fühlen will ich
Wie Ruhe sich ergießt
Durch all mein Sein,
Wenn ich mich stärke,
Die Ruhe als Kraft
In mir zu finden
Durch meines Strebens Macht.
Ima az emberiségért
Krisztus,
Világnak Megváltója,
Aki uralkodsz a démonok felett!
Halld meg könyörgésünk,
Hajolj le hozzánk
A szellemi magasságokból,
Mentsd meg az emberiséget
A pusztulástól.
Óvj meg tévhitektől,
Árassz világosságot –
Óvj meg a kétségektől,
Erősítsd meg hitünket –
Óvj meg a gyengeségtől,
Ajándékozz meg erőiddel,
Hogy szilárdan álljunk
Az idők viharában,
Hogy a megingó hídnak
Támasza lehessünk,
Hogy az emberi szellemet
Híven szolgáljuk!
Uram,
Siess!, segíts,
Mielőtt az ár sodrában
Elmerülnénk.
(Imma von Eckardstein)
Gyerekekkel együtt:
Fejemtől a lábamig
Isten képe vagyok.
Szívemtől a kezemig
Érzem Isten leheletét.
Ha szóra nyitom a számat,
Isten akaratát követem.
Ha megpillantom Istent,
Mindenütt, Anyámban és Apámban,
Minden kedves Emberben,
Állatban és virágban,
Fában és kőben,
Nem félek semmitől,
Csak szeretet minden iránt,
ami körülvesz.
(Rudolf Steiner)
„Azt kívánom, bárcsak ne az én időmben kellene ennek megtörténnie” – mondta Frodó.
„Én is” – mondta Gandalf. „És mindenki más is ezt kívánja, aki ezekben az időkben él. De ez nem az ő döntésük. A mi döntésünk csak az, hogy mihez kezdünk azzal az idővel, ami nekünk adatott.”
(…)
„– De honnan vegyek elegendő bátorságot? – kérdezte Frodó. – Most leginkább arra van szükségem.
– A bátorságot a legváratlanabb helyeken szokta megtalálni az ember – mondta Gildor. – Ne adj fel a reménnyel!”
(J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura)
„…A mi fizikai testünk remény-erőkből áll. Nem csak atomokból és molekulákból áll össze a fizikai testünk, hanem a tisztánlátó számára megmutatkozó módon a remény tartja össze a fizikai testünket. Ez azt jelenti, hogy a remény és a bizalom a jó erők jelenlétében, ez most a legfontosabb, mert ezek által tudunk minden élethelyzethez felnőni.”
(Rudolf Steiner, GA 130)
2021.12.13.
Balog Mária, Molnár Blanka
