A vírusok természetéről szellemtudományos szemmel
Aki ismerős a modern szellemtudomány alapvetéseivel, foglalkoztatja a Világteremtés szellemi eredete, más kérdéseket is feltehet, mint ami ma elfogadható a materialista természettudományban képzett tudósok számára.
Európa, és valójában az egész világ emberiségét már jó néhány éve riadalommal tölti el az egymást követő madár- és egyéb influenzák ritmikus megjelenése.
Az élet minden területén globálissá vált sors-kapcsolatok egybefonják és felerősítik a félelmeket és a veszélyérzetet is. A fenyegető jóslatok – a médiapróféciák hathatós segítségével – újra és újra felfestik a világjárvány rémisztő lehetőségét („akár több tízmillió halott is lehetséges”!). Ilyenkor keveseknek jut eszébe visszapillantani a múlt nagy pandémiáira, amelyet különböző korszakok különböző tudati fokon álló emberisége már elszenvedett.
A középkori orvos – bár a halálos ragálytól ő is rettegett – mégis sejtett mögötte egy szellemi hatást, egy létbehívó erőt, mert „genius epidemicus”-nak (járvány-szellemnek) nevezte a pandémia eredetforrását, tarolását pedig olyan történelemformáló, bizonyos értelemben „büntető” szellemi oknak tudta be, amellyel szemben nemigen volt apelláta. (Részletek Klaus Dunke 2005-ben a Das Goetheanum 45. számában megjelent tanulmányából)
Modern korunk orvostudománya – korszerű és okos eszközeivel – egy sor olyan jelenségre látott rá, amelyekből – intellektusa számára megnyugtatóan – elfogadhatóan rendezni tudta a ragályos betegségek új, „korszerű” alapjait…
Például az influenzát okozó vírusok genomjának megismerése a mai tudós számára rávilágított az ilyen vírusok időnként nagy fokú változékonyságára.
Minden esetre a vírusokat, baktériumokat és más mikroorganizmusokat is csak úgy érthetjük meg, ha a makroorganizmusokhoz való viszonyuk ismertté válik.
A mikroorganizmusokat, vagyis a láthatatlan, tehát szabad szemmel fel nem fedezhető parányi (nagyon is élő!) lényeket a szellemtudomány
„a világmindenség alaktalan életkifejeződésének” ismeri.
Minél parányibb egy élőlény, annál kevésbé jelenhet meg olyan alakban, ölthet olyan formát, mint pl. a növény vagy az állat. Tudakozódásunk kezdetén tehát meg kell különböztetnünk a látható, sajátos és felismerhető formába öntött életet, a puszta szem látóhatárát át nem lépő, tehát „formátlan” élettől.
A látható élőlények természete, mivolta eltérő alakjukban, szerveződésükben és anatómiai felépítésükben mutatkozik meg, láthatóan fejeződik ki. A parányi mikroorganizmusok sajátosságait csupán hatásukról ismerhetjük fel.
Aki például nem jártas a biológia tudományában, egyszerűen nem is tudja, hogy a talajban, tehát Földünk legfelső, humuszképző rétegében élő baktériumok végtelen tömegének nagyjából a kéthar-mada teszi lehetővé, hogy a Föld teljes növénytakarójában lekötött szén-dioxid (a manapság bűnösnek kikiáltott (CO2) újból a Föld légkörébe szabadulhasson.
A talajban folyamatosan, hatalmas méretekben zajlik egy alaktalan, láthatatlan,
de állandó anyagcsere.
A növénynél, az állatnál és az embernél egészen más a helyzet: ezen az életszerveződési szinten az egyedek kötik le a szén-dioxidot, „uralják” azt, az illető növény, állat, illetve a teljesen individuális ember sajátos formájához szabva ezt az anyagcserét.
Az emberi szövetek és sejtek anyagcseréjének – a zavartalan egészség állapotában –
az emberi Én az ura, saját életfolyamatait tehát ő uralja.
Ezek után a csupán sejtnagyságú, de a baktériumok, vírusok esetén még ennél is parányibb, legkisebb és láthatatlan élőlények mikrovilágánál felmerül a kérdés:
az ő biológiai életüket ki uralja?
Az emberben, az állatban és a növényben mindig különböző módon „ölt testet” a szellem, tehát különböző formáló tevékenységeket végez. A mikroorganizmusoknál nem figyelhető meg ilyen formáló tevékenység, ezért felmerül a kérdés: létezik-e itt egy – az irányító hatalmat kívülről gyakorló – géniusz, amely nem öltött testet? Beszélhetünk-e itt egy kívülről érkező hatásról, tevékenységről, ellentét-ben a belülről ható formaerővel, mint a növény, az állat és az ember esetében? (Dunke, 2005.)
Itt van az a pont, ahol az alapos kutatás (előbb vagy utóbb) kénytelen lesz átlépni a küszöböt, és vizsgálatába bevonni az érzékfeletti világot is. Ekkor a következő kérdések merülhetnek fel:
– Milyen érzékfeletti lények tevékenykednek a járványokat okozó mikroorganizmusok „kívülről történő” irányításában?
– Hogyan jönnek létre, és miért a szabad szemmel nem látható, kezdetleges élőlényekbe épülnek be?
– Végül: ez a folyamat világunk mely rétegében zajlik le?
A természeti lények szellemi hátterének vizsgálatánál meg kell ismerkednünk egy fontos fogalom-mal: a „lefűződéssel”. Az embriológia ismeri ezt a megfigyelhető folyamatot, mert a magzati élet során az állati és az emberi szervek éppen ilyen lefűződéssel alakulnak ki a méhen belüli fejlődés során.
A lefűződés alapvető mozdulata, hogy ami alárendelt és különleges,
mindig egy szélesebb körű, egyetemesebb valamiről válik le.
Ezek a lefűződések láthatatlan, szellemi módon játszódnak le
az „érzékelhető természet” érzékfeletti forrásvidékén.
A Világegyetemet folyamatosan teremtő, formáló és fenntartó magas szellemi lények állandóan erősen mozgékony, alacsonyabb rendű és funkciójú szellemi lényeket „morzsolnak le saját lényükből”.
Ez a folyamat zajlik mindenütt a szellemi Kozmosz legkülönbözőbb fokozatain
– és teljesen különböző morális előjellel!
Az érzékfeletti világ erő- és mozgásrendszere tehát egyáltalán nem ragadható meg az alapul szolgáló morális erők nélkül, abból az egyszerű okból, hogy teljességgel át van itatva általuk – ellentétben a természet látható világával – ahol a fejlődés folyamatainál csupán nagyon közvetetten és esetlegesen fedezhetjük fel a morális szándékot.
Ezek után merül fel a kérdés, hogy az ilyen „morális lemorzsolódások” következtében az ember lényének morális központja, az Énje részt vesz-e a betegség démonainak létrejöttében?
Rudolf Steiner erre a kérdésre igennel válaszolt
és előadásaiban számos példában illusztrálta.
A belső ember vagy „morális ember” az inkarnálódott individuum testiségén, földi szervezetén egész földi élete során, különböző erőkkel dolgozik. Karmájának megfelelően elsajátított képességek-kel, magával hozott hiányosságokkal, illetve alkalmatlanságokkal „itatja át” a természettől neki juttatott, a legtágabb értelemben rendelkezésére bocsátott fizikai organizmusát.
Este, elalváskor, testéből mintegy kihúzódva, fizikai szervezetében hátrahagyja nappali tudati munkája többé-kevésbé átformált „eredményeit”. Ezek pl. – negatív esetben – hazugságainak, képmutatásának, igaztalanságának következményei is lehetnek.
Amennyiben az éjszaka folyamán a nappali életben elhasználódott, akár „megmérgezett” szervezet helyreállításáról gondoskodó magas szellemi lények – alászállva – ilyen morális torzulásokra bukkannak, a következő történik:
„Különös dolog történik ilyen esetben a fizikai testben. Az alámerülő szellemi lények szubsztanciáiból folyamatosan apró részecskék fűződnek le, a magasabb lényekből ilyenkor egy kényszerű lemorzsolódás történik. A nap folyamán elhangzott hazugság, képmutató viselkedés, rossznyelvű rágalmazás stb. éjjeli következményei ezek a lénytöredékek. Ezek benne rekednek az ember fizikai testében, majd az azt körülvevő aurában önálló életre kelnek.
Ezek a lények bizonyítják majd Önöknek, hogy az emberekre egyáltalán nem kedvező
hatású lények (pl. a vírusok) létezésének oka maga az emberi élet minősége, illetve
morális állagvesztése.
Az ilyen lényeknek bizonyos vonatkozásban vannak intellektuális tulajdonságaik, de nem rendelkeznek morális felelősségérzettel. Életüket azzal tengetik, hogy akadályokat állítanak az ember elé.
A vírusok esetében a baktériumoknak nevezett lényeknél sokkal nagyobb akadályokat.
Ezeket a teremtményeket tehát az emberi élet szempontjából számottevő kórokozóknak kell tekintenünk, mert az ilyen „kísértetszerű” szellemi alakzatokat ugyan az emberek teremtik, de jelenlétükre kiváló alkalmat, sőt életalapot a baktériumok nyújtanak. Ha nem jutnának táplálékhoz, szellemi mivoltukban többé-kevésbé ki is száradnának. Így azonban a baktériumok mégis biztosítják továbbélésüket.” (Rudolf Steiner GA 93A)
Az említett összefüggésben tehát az egyes emberek adnak alkalmat az olyan – lemorzsolódás útján keletkező – kezdetleges szellemi alakzatok létrejöttére, ahová azután külső – testet nem öltő erőtérként – mikroorganizmusok, baktériumok, vírusok ágyazódnak be.
Az emberéletet romboló lények esetében is fel kell tenni a kérdést, hogy honnan valók? Mit hoztak magukkal életük jelenlegi formájába? Végül is a bacilusok ugyanúgy testet öltött élőlények, mint az emberek. Mik voltak, mik lehettek, mielőtt testet öltöttek volna? A baktériumok és a vírusok semmi esetre sincsenek biológiai fajtájuk állandó, merev irányításának alávetve, rendkívül alkalmazkodóak és maguktól is megváltozhatnak (mutáció). (Rudolf Steiner GA 98)
Persze ha azt hinnénk, hogy az így irányított baktériumok vagy vírusok épp azokat az embereket lepik el, akik létrehozásukban a fent leírt értelemben részt vettek, akkor gondolatmenetünkben rövidzárlat keletkezne!
Egyáltalán nem kell így lennie!
Itt az a lényeg, hogy személyes, morális hatásaival az ember nem csupán saját szervezetén belül és maga körül változtatja meg a természetet. Az alvással kapcsolatban már leírt folyamatok bonyolult kerülőútjain keresztül, hatással lehet a természet alacsonyabb alkotóelemeire is. Itt elsősorban az embereknek betegségeket okozó mikroorganizmusokra gondolunk. Ezek mozgékonysága és külső irányultsága következtében az emberekre fokozott mérgező és fertőző hatással vannak, ha pedig a vírusok képesek az átalakulásra, fertőzőképességük – keletkezési helyétől függetlenül – járvány formájában terjedhet szét a világban.
Ezek szerint az egyes emberek morális világa ma már nem egyedül saját magukra,
vagy a velük sors-kapcsolatban élő emberekre hat csupán,
hanem jelentősége kiterjed az egész világra. (Dunke, 2005.)
* * *
A következőkben álljon itt egy kortárs antropozófus orvos, Dr. Thomas Cowan 2020. március 12-én tartott előadásának néhány részlete (elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=KUw1Rzbde5U), amely egy másik szinten is rávilágít a vírusok keletkezésének szükségességére a mai szellemtagadásban élő emberiség egy másik súlyosabb, és egész jövőjét meghatározó „fertőzöttségére”:
– A vírusok nem képesek betegséget okozni, mivel az emberi szervezet természetes védekezése hívja őket életre. A vírusok a szervezet káros hatások következtében megmérgezett sejtjeiből ki-lökött DNS és RNS-töredékek voltaképpen a sejtek önvédelemből kibocsátott toxikus hulladéka.
– 1917 ősze: a Föld légkörében megjelennek az első rádióhullámok
– 1918: az első pandémia, az 50 millió ember halálát okozó spanyol nátha.
– Ha visszatekintünk az elmúlt 150 év járványaira, igazolódni látszik Dr. Steiner figyelmeztetése:
Minden egyes járvány előtt a Földön,
újabb szintre emelkedett az elektromosság hatása.
– Mivel az elektromosság bizonyos értelemben életellenes erő, bármilyen biológiai rendszer egy része „belehal” ebbe a találkozásba, és mint egy tudattalan életösztönből szabadulni igyekszik a sejtjeiben felhalmozott hulladéktól – ez is egy lefűződési folyamat, a vírusok keletkezésének egy módja.
– A II. világháború után a háborús „vívmányokból” ránk maradt radar-berendezések elterjedésével jelentek meg az egymást követő nagy járványok.
– 1968: az ember műholdakat küld Föld-körüli pályára, a Földet kozmikus hatásoktól védő, és ezeket a hatásokat integráló ún. van –
– Hat hónappal később megjelenik az ún. Hongkongi influenza.
– Felmerül a kérdés: hogyha igaz, hogy a Föld elektromosításának minden jelentős fázisa után hat hónappal egy vírusos járvány tör az emberiségre, 1918-ban, amikor az emberek zömében még lovon vagy gyalog közlekedtek, hajóval szelték a tengereket, hogy juthatott el egy vírusfertőzés az USA-beli Kansasból Dél-Afrikába, és miképpen fertőződhetett meg – mindössze néhány hét alatt szinte a teljes földi lakosság?
Erre nincs tudományos magyarázat!
– 2020: hol tartunk most? Ma mindenki számára természetes, hogy telefonjáról vagy okos órájáról egy szempillantás alatt képes jelet küldeni Japánba.
– Kb. fél évvel ezelőtt elindult a diadalmasan beharangozott 5G program, első lépésben 20.000 műholddal. Ezek ugyanolyan módon működnek, mint a zsebünkben hordott telefonok…
Melyik a világ első 5G-vel „behálózott” városa?
A kínai Vuhan
* * *
Rudolf Steiner, a modern szellemtudomány megalapítója már ekkor felhívja a figyelmet a két esemény közötti összefüggésre. Kozmológiai előadásaiban utal arra, hogy az ember „alászállásában a földi-fizikai világba a szervezetét éltető finom kozmikus erők is részt vesznek” vele és érte, a teremtett anyagi világ alapjául szolgáló fényéterből így lesz elektromosság, a kémiai éterből így lesz magnetizmus, és az életéterből így lesz felszabadítható atomenergia.
Mai civilizációnk az emberi lét minden aspektusát a legszorosabban összekötötte ezzel a három, magas eredeti tulajdonságaitól megfosztott, „visszafordult”, bizonyos értelemben életellenessé vált erővel. Ez a folyamat szükségszerűen zajlott le mindaddig, amíg az emberi tudatban kifejlődhettek azok a képességek, amelyekkel az ember újra emlékezni kezdhetett szellemi, kozmikus eredetére, és az anyagi világba való átmeneti beágyazódásának szükségszerűségére.
A mai kor embere számára – és Dr. Steiner nagy nyomatékkal figyelmeztetett erre – további sorsát meghatározó létszükséglet annak felismerése, hogy ha nem akar a technológiai erők rabszolgájává süllyedni, szellemi törekvéseiben éppoly magasságba kell törekednie a Kozmoszban, amilyen mélyen belenyúlt a fent említett modern technológiát inspiráló „bukott erők” szférájába.
* * *
Egy pillantás a jelen helyzetre 2020. március 30-án
Rudolf Steiner halálának 95. évfordulóján:
Karanténban ül a civilizált emberiség nagy része, és retteg egy számára megközelíthetetlen, ismeretlen természetű parányi lénytől.
Gondolkodásunk több, mint 100 esztendeje került karanténba, a szellemtagadó materializmus karanténjába, amelynek irányultsága csak lefelé van nyitva a Teremtés folyamán velünk alábukott éter erők birodalmába. Ma, az extrém technológiai fejlődés korában gépjövőt álmodunk magunknak, de nem tesszük fel a kérdést:
Ki uralja a gépek lényét?
Végső soron nem csupán hús és vér emberekről van itt szó, akik az extrém technológiát kivitelezik a Földön, és akár tudatosan, akár tudattalanul, az emberiség végső önrombolását, kiirtását készítik elő.
Szellemi hatalmakkal állunk itt szemben, akiknek nevét és funkcióját az emberiségnek sürgősen meg kéne ismernie, mert ezek a lények az idők kezdetétől azt a feladatot kapták, hogy megakadályozzák a szellemileg önmagára ismert „teljes emberi lény” szabad belépését a szellemi Kozmoszba.
Albert Einstein több, mint 70 esztendővel ezelőtt a következőkre figyelmeztette kora és a jövő emberiségét:
„Világunk egy soha nem látott krízis felé halad, amelyet a világ vezetői – akik meghatározó döntéseket hoznak jó, vagy rossz irányba – még nem észlelnek. Az atom felszabadított ereje mindent megváltoztatott, kivéve a gondolkodásunkat, és ezért példa nélküli katasztrófa felé sodródunk. Tudatnunk kell az emberekkel, hogy elkerülhetetlenül szükséges egy új gondolkodás kifejlesztése, ha az ember túl akar élni, és magasabb létszintek felé akar tovább indulni”.
Korunk egyik zseniális felfedezője, és még zseniálisabb üzletembere, a Tesla-motor, a Space X, az 5G „égi” internetrendszerének kivitelezője, Elon Musk a következőképpen látja az általa nem kis mértékben befolyásolt jövőt:
„A mesterséges intelligenciával egy démont idézünk meg, mert ezen a téren bármiféle további fejlődés maga mögé utasít majd bennünket. Egy ultraintelligens gép esetében is – amennyiben jóindulatú – olyan hátrányba kerülnénk, mint egy mai kutya vagy macska – emberi gazdájához viszonyítva. Egyáltalán nincs kedvemre az idea, hogy házi macska legyek”.
Forduljunk most ismét egy orvos – Dr. Ita Wegman (1876-1943) – gondolataihoz, aki más perspektívát látott az emberi intelligencia, és az emberi gondolkodás önfejlesztésének lehetőségeiben:
„Korunk vezérlő szelleme, Michael – korai képi ábrázolásban – mint a Sárkány legyőzője lép elénk, ma ebben a sárkányban felismerhetjük, milyen erő kívánja véglegesen földi, fizikai léthez láncolni az embert.
Ezt az erőt Michael értünk már legyőzte.
Lényében nincs semmiféle keménység, kényszerítő erő, csupán a jó irányra való végtelen, változó képes törekvés. Michael nem kívánja magára hagyni az embert ebben a köréje keményedett földi világban.
Jelen feladatának tekinti, hogy az anyagba kényszerült ember érzékelő,
felismerő képességeit újra a szellemi világ felé fordítsa.
Szellemi alakját, kozmikus szerepét – teljes valóságában – egyedül Rudolf Steiner – a modern szellemtudomány megalapítója – állította kora és az eljövendő korok emberisége elé”. (Ita Wegman: Aus Michels Wirken, Michael arkangyal működése.)
95 évvel ezelőtt – életének utolsó két napján – Rudolf Steinert mindennél erősebben foglalkoztatta az emberiség jelen állapotának és a várakozó korszellem kapcsolata:
„Michael látja a veszélyt, amely az emberiségre leselkedik, amennyiben egyre inkább áldozatul esik a technológiát inspiráló arimáni erők hatásának (lásd mesterséges intelligencia!). Michael a maga részéről tudja, hogy az arimáni sárkányerőt ő mindig a sarka alatt tudja tartani, de megteheti-e ugyanezt az emberért, látván az igyekezetet, ahogy a tudást, amelyet a földi ember „természeti törvényeknek nevez”, ugyanilyen módon kívánja alkalmazni az ember lényének tanulmányozására. Ami ebben a folyamatban Michael figyelő szellemi tekintete előtt megjelenik, az többé egyáltalán nem nevezhető már embernek.
Volt idő, amikor a Nap sugaraiban, a reggeli égbolt fényeiben, a csillagok ragyogásában ott élt Michael erőteljes szellem-szeretete. Ennek a szeretetnek a karaktere mára megváltozott: tele van aggodalommal, mert távol kell maradnia az emberiségtől és látnia kell, hogy míg ő legyőzte a szellemvilágban az emberiség fejlődésének akadályozó erőit, addig az ember mást sem tesz a Földön, mint ellenállást fejleszt ki lelkében saját fejlődésének gyógyító erőivel szemben”. (Rudolf Steiner Anthroposophical leading thoughts (Antropozófiai alapvetések))
Még egy utolsó pillantás a karanténba:
– megszűnt a rohanás
– tisztább a levegő
– állandóan felfokozott érzékszervi stimulusok híján, van idő az elmélyült gondolkodásra
– két hét alatt kiderült, hogy a digitalizált emberi kapcsolatok semmiképpen nem pótolják az eleven emberi találkozásokat
– a nyugalom-szülte gondolkodásban megjelenhet, kérdéssé formálódhat az emberiség utolsó fél évezredének két misztériuma: élet és halál, jó és gonosz jelenléte a földi életben.
„Ha lesznek a Földön olyan emberi lelkek, akikben mély és biztos gyökeret eresztett a szellem tudománya, és már úgy érkeznek a Földre, hogy életcéljuk ezt a szellemiséget bevezetni az emberiség földi életébe, akkor a jövőben a Föld történései egyre inkább egy felfelé mutató irányba rendeződnek. Ha ez nem történik meg, akkor a jelen dekadenciája tovább halad majd egy tragikus, lefelé hajló ívben”. (Rudolf Steiner Anthroposophical leading thoughts (Antropozófiai alapvetések))
Végül álljon itt egy idézet Rudolf Steiner 1921. május 13-i előadásából, melyben egy jövőben létre-jövő, Föld körüli hálóról tesz említést, melynek leírása meglehetősen emlékeztet arra a műholdak által szőtt hálóra és működésre, amelyet napjainkban indítottak el:
„És a Földből kikel majd egy borzasztó lényfajzat csürhéje, mely jellegét tekintve az ásványi és a növényi birodalom között helyezkedik el, melyek automata-szerűek, és túlburjánzó, intenzív értelemmel rendelkeznek. Ezek mozgásukkal szétterülnek a Föld felett, mint szörnyű, pókszerű teremtmények hálózata, ezek a pókok hatalmas bölcsesség fölött rendelkeznek, szervezetileg azonban a növényi létig sem érnek fel. Ezek a pókszerű teremtmények össze fognak egymással fonódni, és külsődleges mozgásukkal utánozni fogják azokat a gondolatokat, amelyeket az emberek leárnyékolt intellektusukkal gondoltak el, amely nem engedi felpezsdíteni magát azáltal, amit az új imaginációknak és egyáltalán a szellemtudománynak hoznia kell. Mindaz, amit az emberek ezekkel az irreális gondolatokkal gondolnak, az lényszerűvé válik. A Föld körbe lesz véve – ahogy ma a levegővel és néha sáskarajjal van körülvéve – egy fészekalja, borzasztó, ásványi-növényi pókszerű teremtménnyel, amelyek nagyon értelmesek, de rettenetesen gonosz módon fonódnak egymásba. És amennyiben az ember nem hatotta át élettel leárnyékolt intellektusa fogalmait, s ahelyett, hogy létét azokkal a lényekkel kapcsolná össze, akik a XIX. század utolsó harmada óta megpróbálnak leereszkedni, akkor ezekkel a szörnyű fél-ásvány, fél-növény lényfajzat kreatúrákkal kell, hogy összekapcsolódjon. Az embernek együtt kell élnie ezekkel a pókszerű lényekkel, és a kozmikus létben való előrehaladását abban a fejlődésben kell keresnie, amely ennek a lénynek a sajátja…
Ha az ellenállás mégoly nagy is, ezeket a dolgokat muszáj elmondani, mivel, ahogy én is folytonosan ismétlem, az egyik legkomolyabb döntés, ami az emberiség előtt áll, azaz, hogy a szellemtudományos ismereteket elfogadja-e, vagy visszautasítja”.
Rudolf Steiner e háló megjelenését a messzi jövőbe tette, a 8. évezred elejére…(Rudolf Steiner GA 204. Részlet a Szabad Gondolat 2019 őszi számából, Varga Márta írása.)
Úgy tűnik, a messzi jövő beköltözött a jelenbe…
Azután…
– a karanténból lehet klauzúra
– a klauzúra az emberben előhívhatja a szabadságot, amely mindig cselekvés, morális intuícióból
– a cselekvésben megnyilvánul az igazság, amely kegyelmi állapot, de szükséges hozzá az ember cselekvése
– az igazság előhív mindent, ami eddig rejtve volt, összhangban a teremtő/fenntartó ideavilág és a sorsa rendezésére felszólított ember szétszakíthatatlan közös végzetével.
Készült: 2020. március 30-án Ispánkon
Bistey Zsuzsa, Ádám László
Filantroposz Műhely
