Paul Levy: Online tanítás a koronavírus-járvány idején Steiner-módszerrel

⁢ Szerző / beküldő: Kökéndy Ákos   |  Megjelenés óta eltelt idő: 4 év  

Útmutató és javaslatok tanárok számára

Paul Levy

Brighton, Nagy-Britannia, 2020 március

Fordította: Rohály Krisztina

 

Bevezető

Ezek a javaslatok és útmutatók egy hosszabb távú projekt részét képezik. A gyorsan kibontakozó események fényében azonban nagyon gyorsan nyomdába kellett küldeni ezt az írást, így elnézést a gépelési és helyesírási hibákért.

A tudatosan alkalmazott és megválogatott digitális eszközöket már megfelelően használjuk a felsőbb osztályokban. Minthogy világszerte bezártak az iskolák és legalább néhány hétig, de lehet, hogy hónapokra az otthoni tanulás lett az új normatíva, az állami iskolákban épp úgy, mint sok Waldorf-iskolában alapértelmezés, hogy fel kell ajánlani az online oktatást. A jelen események abban is nyomást gyakorolnak a Waldorf-iskolák tanáraira, hogy a digitális technológiát sokkal fiatalabb gyerekeknél is használni kezdjük.

Ez a rövid dokumentum nem kísérli meg eligazítani a Waldorf tanárokat, hogy hogyan feleljenek meg a hivatásuknak. Mindamellett jól tudjuk, hogy az online tanítás, természete szerint, nem tudja kiváltani a konkrét tantermi tanítást, és – jó okkal – még annál is idegenebb a Waldorf pedagógiától. Jóval azelőtt, hogy a számítógépek megjelentek volna az életünkben, Rudolf Steiner rámutatott annak a veszélyére, hogy túlságosan elmerülünk a gépies technológia bináris világában (ki-be, 1/0, vagy-vagy). A mi világunk a minőségre épül. A digitális technológia bináris, és a képernyők az emberi érzékeléssel föl nem fogható sebességgel villognak folyamatosan.

Idősebb gyermekek számára megfelelő lehet, hogy megismerjék ezt a technológiát, és megtanulják, hogyan működik, meg azt is, hogy hogyan és mikor használjuk. De nem akarhatjuk, hogy a gyerekeink függővé váljanak tőle. Mindazonáltal ez korunk egyik nagy lehetősége is. A digitális technológia lesz a fő eszköz, amely elvezet majd a koronavírus elleni vakcina feltalálásához, és amely összekapcsol bennünket akkor is, ha fizikailag el vagyunk szigetelve egymástól.

A lentebb következő tartalmak elsősorban a kilencedik és afölötti évfolyamokra vonatkoznak. A tanárok dolga eldönteni, hogy mit és mennyit alkalmaznak belőle, és mely más korosztálynál.

Rengeteg kutatás, tanulmány és könyv szól arról, hogy milyen veszélyeket jelent a digitális technológia a gyerekeinkre, miközben ez az a generáció, amely gyakran sokkal jobban ért a használatához, mint mi, idősebbek. Gyorsan rákapnak és sokan közülük roppant rugalmasan kezelik, nem válnak függővé.

Beleszülettünk abba a korba, ahol a digitális technológia megmutatja, hogyan használhatjuk föl eszközként olyankor, amikor nem tudunk a diákjainkkal fizikailag egy térben tartózkodni.

Arra hívlak benneteket, hogy használjátok föl ezeket az ötleteket, javaslatokat és útmutatásokat, amelyeket a sürgős szükség, egyszersmind a szerény alázat szellemében ajánlok föl nektek. Ti vagytok a tanárok, ti tartotok meg szent elkötelezettséggel és felelősségtudattal minden egyes gyermeket egyéniségében és szabadságában. Ez a technológia igen erőteljes, és ereje egyszerre áldás és átok. Csak akkor tudjuk a ránk bízott gyermekek javára fordítani ezekben a nehéz időkben, ha komoly erőfeszítést teszünk arra, hogy öntudatosak, gondoskodók és gyengédek legyünk.

A sürgős szükség azt diktálta, hogy ezt a tartalmat egy efféle rövid, olvasható, összefoglaló cikk formájában osszam meg veletek, kevés időt hagyva ezzel a szerkezet vagy az anyag kidolgozására. Így ez lényegében nem más, mint javaslatok, tippek és útmutatók listája Waldorf-tanárok számára, akik megkísérelnek online tanítani. Ebben a dokumentumban gyakorlati tanácsokat találtok arra nézve, hogy hogyan tudjátok minimálisra csökkenteni a digitális megközelítés ártalmait, és hogy hogyan tudjátok átitatni emberi melegséggel a digitális médiumok hidegét.

Remélem, haszonnal forgatjátok!

 

A szerzőről

Húsz éve vagyok szülő és időről időre kurátor is egy Waldorf iskolában. Felnőttoktatásban is dolgozom és az Egyesült Királyságban három egyetemen vagyok részfoglalkozású óraadó tanár és munkatárs. Jónéhány könyvet írtam, köztük a „Digitális Pokol” címűt, amelyet a Clairview Books jelentetett meg. Kiadás előtt álló következő kötetem „Lélegző természet egy digitális világban” címmel azt mutatja be, hogyan tudunk egyensúlyozni a technológia és a természet között a személyes életünkben és a munkánk során.

Megjegyzés

Sok Waldorf diák otthonosan mozog a digitális kommunikáció világában, különös tekintettel a videókonferenciákra és a videóhívásokra. Bemutatok néhány praktikus ötletet, hogy hogyan használjuk ezt az eszközt. Arra is adok ötletet, hogy hogyan adjunk ki és kezeljük a házi feladatot emailben.

A ti személyes döntésetek az, hogy ezeket az ötleteket mennyiben használjátok föl, hogyan adaptáljátok a munkátok során vagy melyik korcsoportra alkalmazzátok.

Ezt a dokumentumot szabadon terjeszthetitek a tanárkollégáknak. Az átláthatóság kedvéért kérem, mindig adjátok meg a szerzőt.

A szerző szívesen várja a megjegyzéseket és visszajelzéseket a következő címen: paul@cats3000.net

 

Ötletek, javaslatok, tevékenységek

Tevékenység: Mutassuk meg, hol vagyunk

A konferenciabeszélgetés elején mutasd meg a gyerekeknek, hol vagy. Körbemozgathatod a kamerát, hogy megmutasd, épp a konyhában vagy esetleg közel valami természetes fényhez. Mindjárt az elején tudatosítsd, hogy mind fizikai lények vagyunk a fizikai világban, miközben digitális médiumot használunk. Kérj meg minden diákot, hogy mondja el, vagy ha lehet, mutassa meg, hogy ő hol van. A legegyszerűbb, ha egyszerűen kimondod hangosan, hol vagy.

Hasonlóan járhatsz el, ha emailben tartjátok a kapcsolatot. Kezdd úgy az emailedet, mint egy hagyományos levelező partner: „E sorokat a hátsó kertben egy padon írom.” Kisebb gyerekeknek a szülők olvashatják föl az emailt. (Kisgyerekek esetében nyugodtan lehetsz fantáziadúsabb és képszerűbb is: „E sorokat a hátsó kertben egy padon írom, épp egy hatalmas vörös cicát látok ólálkodni a kerítés mellett, úgy pipiskedik, mint egy kötéltáncos!” Kisebbeknek még azt is elmesélheted, hogyan kerültél épp akkor oda, hogy találkozz velük a képernyőn keresztül.)

Javaslat: részesítsük előnyben a hanggal való bejelentkezést a képpel szemben

A rádiózás az utóbbi években újra felfutóban van. A podcastok kifejezetten menők. Meghagyják nekünk, hogy fantáziadús képeket alkossunk hallgatás közben, míg a tévé kész képeket ad elénk. Idősebb gyerekek számára rögzíts hangfelvételt, de kísérletezhetsz Skype hívással is, ahol csak a hangsávot kapcsoljátok be. Ez működhet például a pedagógiai történeteknél is. Megkérheted a szülőket, hogy olvassák föl a történeteket, amiket küldesz nekik emailben. Ha a hangzó anyagot részesítjük előnyben, azzal minimalizáljuk a képernyőhasználatot is.

A videó még az idősebb gyerekeket is passzivitásra készteti. A figyelmes hallgatás inkább aktivitásra serkent. A szülőket is bevonhatjuk, vagy csak kérjük a jelenlétüket, ez is segít ráterelni a figyelmet a tevékenységre.

Tevékenység: Rögzítsd az időt

Ha emailben küldesz a gyerekeknek feladatot, tudasd, mikor írod a levelet – ez eszükbe juttatja majd, hogy neked is épp olyan az életed, mint nekik, mint minden embernek: „Ezt az emailt délután ötkor írom nektek, épp korai vacsorám előtt.” Persze nincs erre szükség minden egyes üzenetnél. A rövid, informatív üzenetek magukban is megállnak. De a hosszabbak, amelyekben feladatot küldesz, megteremthetik azt a kapcsolatot, amelynek során észlelik, hogy az emailt kis idővel annak megírása után kapják meg. Az osztályteremben ugyanabban az időben vagyunk. Az idő tudatosítása online is épp olyan fontos, mivel könnyen elveszthetjük az időérzékünket és „ellebeghetünk”, elúszhatunk, valahogyan kiszakadva így a közös földi világunktól.

Tevékenység: Mit vacsoráztunk és egyéb ritmusok

A gyerekek számára segítséget jelenthet, ha lehorgonyozzuk őket abban az értelemben, hogy a digitális világ végtére is a mi fizikai világunkban helyezkedik el, egy olyan napban, ami azzal kezdődik, hogy felkelünk, és azzal végződik, hogy aludni térünk. Mikor keltünk reggel? Mit ebédeltünk? Mi lesz vacsorára? Kérdezd meg Aput meg Anyut!…

 

Tevékenység: Hogy érezzük magunkat?

Videókonferenciás óra elején lépj kapcsolatba minden egyes gyerekkel. Kérdezd meg, hogy érzik magukat (körkérdés is lehet, de ha van köztük visszahúzódóbb, az leírhatja három szóban). Magad mutass erre példát. Ez emlékeztet arra, hogy mindannyiunknak vannak érzései. A félénkség még energiát is adhat, várakozást és nevetést generálhat. Mondd el, min nevettél ma, aztán mesélj valamit, amin bosszankodtál…

Tevékenység: Kezdd idézettel/képpel/verssel

A résztvevők különböző időpontban csatlakoznak be a videóhívásba. Némelyik alkalmazásban megoszthatod a képernyődet. Így kezdhetsz egy képpel, ami témájában kapcsolódik az órához, vagy idősebb gyerekeknél egy idézettel vagy verssel. Nyithatsz azzal, hogy röviden beszélgettek a versről a képről vagy az idézetről. Így segíthet a videóhívás képernyője elindítani egy beszélgetés folyamát ahelyett, hogy egy esetlen kommunikációs eszközként tekintenénk rá.

Tevékenység: Mindig foglald össze/tekints rá, mit csináltatok legutóbb

A digitális világ rendkívül „lineáris”. Az olyan platformoknak, mint pl. a Facebook, soha véget nem érő tartalmi idővonaluk van – amelyre az emberek folyamatosan írnak és amelyet meg is osztanak. Ez a javasolt tevékenység segíthet felépíteni egy értelmes narratívát többféle órán is: egyszerűen azt mutatja meg, hogy a rátekintés és az összefoglalás fontos, és csökkentheti az online szorongást.

Ezt akár kvízként is alkalmazhatod: kezdd egy kiegészítendő mondattal, vagy irányítsd úgy a rátekintést, mint egy visszaemlékezést. „Szóval, ki emlékszik, mit csináltunk utoljára az utolsó online órán? És mit csináltunk előtte?” Vagy kérd meg, hogy foglalják ezt össze szóban, vagy ossz meg a képernyőn egy képet, egy diagramot. A képek legyenek egyszerűek, máskülönben az fogja jobban lekötni néhány gyerek figyelmét, „a képernyő varázsa” áthatóbb. De óráról órára építs föl egy folyamatot, és segíts a gyerekeknek learatni a tanulásuk gyümölcsét.

Javaslat: Ne túl közel a képernyőhöz

Mutasd be a helyes testhelyzetet a számítógépes képernyő (vagy okostelefon, vagy tablet) használatához. Legyen távolság közted és a képernyő közt. Minél inkább közelíts a konkrét osztálytermi realitáshoz. Ideális esetben a gyerekek a válladat és a fejedet látják, nem csak az arcodat (az osztályban az egész testünkkel tanulunk, nem vagyunk test nélküli fejek!). Gesztikulálj a kezeddel, dőlj hátra a székeden, hogy a fejed a vállad és a kezed is látsszon. (Ehhez jó mikrofon kell – egy bluetooth-os hangszóró beépített mikrofonnal az ideális ehhez.) Akár kelj is föl és mozogj, mutass fizikai dolgokat, pl. egy könyvet – még akár táblára is írhatsz. De ha csak fejet mutatunk magunkból, az szükségtelenül fej-hangsúlyossá teszi az órát.

Javaslat: Mindig úgy beszélj a kamerába, hogy az ember van a gondolataidban

A digitális eszközök meg tudnak minket zavarni – szűrők, amelyek össze is kötnek és el is választanak azoktól az emberektől, akikkel nem tartózkodunk fizikailag egy helyen. Könnyű elfeledkezni az egyes ember lényének intenzitásáról, összetettségéről és egyediségéről, ha csak egy pixelekből álló képet látunk, még ha az a képernyőkép mégoly tiszta és részletes is.

Ahogyan azt Waldorf tanárok oly gyakran teszik óra előtt, idézd fel magadban minden egyes gyerek képét, személyiségét, egyedi minőségeit, tartsd őket emlékezetedben a digitális összejövetel előtt. Amikor beszélgetésben vagy, ébressz belső szándékot a tudatodban, szándékot arra, hogy felismerd: a gyermek ott a képernyőn egy egyedi személy, aki egyszersmind osztozik veled ezen a világon és kapcsolódik hozzád a téren át – a képernyő csak médium, a kapcsolat nem a képernyőn keresztül jön létre. Ha minden gyereken meditálsz, valóban hozzájuk tudsz kapcsolódni online is.

Javaslat: Lassabban haladj, mint általában

Sokan hajlamosak gyorsabban beszélni és cselekedni a digitális világban. Csak nézd meg, hogy a gyerekek (és gyakran a felnőttek is!) milyen gyorsan írnak szöveges üzeneteket! Hallgass a megérzéseidre, hogy milyen tempót diktálj az online órádon. Jobb, ha lelassítasz, ha hagyod a dolgokat ülepedni, mindent többféleképpen megismételve. Eleinte a gyerekek türelmetlenek lehetnek és szétszalad a figyelmük. Aztán hozzászoknak a lassabb tempóhoz, és csaknem megkönnyebbülve nyugtázzák, hogy van idejük gondolkodni, emészteni a hallottakat és kevesebbet kell stresszelniük.

Tevékenység: Igyál vizet/ mindenkinél legyen egy pohár víz

Nagyszerű alkalom ez, hogy bemutassuk a vízivás fontosságát! Kérj meg minden diákot, hogy hozzon magával egy pohár vizet a virtuális osztályterembe. Járj elöl jó példával, hogy rendszeresen kortyolsz a vizedből. Jó mulatság együtt vizet inni! Kellemes ritmust is tud adni. Nyilvánvaló tény, hogy vízivás nélkül dehidratálódunk, pláne egy meleget sugárzó képernyő előtt.

Javaslat: Alkalmazd a 15 perces szabályt

Akár tisztában vannak vele a gyerekek, akár nem, a számítógép képernyője előtt töltött idő túlingerli az érzékeket. A fiatalabb gyerekekre olyannyira rossz hatással van, hogy megzavarhatja az alvásukat és a koncentrációjukat is. Egyetlen digitális tanórának sem szabadna tovább tartani 15 percnél, tinédzsereknek talán 20 percnél.

Egy 45 perces óra tehát: 3×15 perces egység rövid vízivós szünetekkel, egységenkénti rövid összefoglalással. Ideális esetben annyi szünet kéne, mint képernyőidő. Online virtuális tanításban a kevesebb több.

Javaslat: Kezdéskor köszönd meg, hogy beléptek

A közösségi média digitális világa csak gyorsírás meg szmájli, az udvariasság és kedvesség gyakran teljesen hiányzik, vagy csak valami felszínes ürességre szorítkozik. Mindig köszönd meg a gyerekeknek, hogy megjelentek! Ez kicsit idétlenül hangozhat, de megmutatja, milyen fontos a jelenlétük. Így részedről méltányolod azt, hogy vannak, és akár virtuálisan, akár fizikailag, de értékeled a megfelelő tanulásukat.

Aztán zárd le az órát megfelelően és köszönd meg, hogy ott voltak. Zárhatsz rövid összefoglalással (esetleg egy diával, ami megerősíti a szóbeli közlésed), a következő órára való előretekintéssel, feladhatod a házit (később emailben vagy hangüzenetben megerősítve).

A digitális világ a kaotikus tartalmak melegágya, teljes szervezetlenségben. A Waldorf tanár értelmes és logikus vezérfonalat ad ebben a világban.

Tevékenység: Hangolj kérdéssel egy témára

A digitális világban a „megmondás” az uralkodó. Ezeket status message-nek (státuszüzenetnek, helyzetjelentésnek) hívják. Azonban minden gyerek minden életkorban szereti felfedezni a világot. A kérdésfeltevés a digitális kommunikáció bármely formájában, legyen az email, közösségi média vagy videótalálkozó, felkelti a kíváncsiságot, az érdeklődést és a figyelmet a világ iránt. Egy előzetesen feltett kérdés köré épített digitális óra rendkívül értékes. Nem is kell, hogy teljesen megválaszoljuk. Rájöhetünk, hogy a válasz újabb kérdésekhez vezet. Waldorf tanárként a digitális világban még inkább meggondoltan és tudatosan kell „megválaszolni” a kérdéseket, mint ahogy azt a fizikai világban tennénk. A Waldorf tanítás az útkeresés, a kíváncsiság és a felfedezés tere, és ez az online világban még inkább így van.

És ez nem a folytonos Google-ozást jelenti. A Google választ ad (és eléggé szelektíven teszi ezt). Csínján kell bánni az online keresőkkel. Egy valódi papíralapú szótár használata az online órán sokkal jobb mulatság: legalább megkérhetjük a gyerekeket, hogy olvassanak föl a könyvből, kutassanak igazi enciklopédiában egymás előtt, a kamerába. Megmutathatjuk, hogy a valódi könyveknek és az online keresőmotoroknak is megvan a maguk helye.

A gyorsasági próbák is jó játéknak ígérkeznek. Feladsz egy kérdést, és ott helyben a kamera előtt kell kikeresni a választ egy igazi könyvből. Ki lesz az első? Aztán föltehetnek kérdéseket a gyerekek is. Aztán lazíthatjuk a határidőt, így akkor már közös kutatás lesz, és máris felkeltettük a valódi érdeklődést. A kamerára csak azért van szükségünk, hogy lássuk egymást: tudatos használatunkban csak egy eszköz lesz.

Általános jótanács: Kérdezz, amikor csak lehet, és akár hagyd a kérdést lógni a levegőben. Válaszolj kérdésre kérdéssel! Bátorítsd a gyerekeket is, hogy kérdezzenek. Engedd, hogy a gyerekek válaszai inkább a kíváncsiságukból és a türelmes kutatásukból bukkanjanak elő, semmint ünnepelt megoldásként.

Javaslat: Nagyobb szöveg a dián – egyszerű diák – inkább kisebb egységnyi információk

A felnőttek gyakran felületesen olvasnak online, felszínesebben szedik föl az információt. A gyerekek ezt nem tudják így befogadni, a komolyabb tanulás sokkal nehezebb az online világban.

Ha emailt küldesz és mondjuk Ariel betűtípust használsz, legalább 14-est használj. Ez kicsit nagynak tűnhet, de egyszerűbb elolvasni és kihámozni belőle az információt. Félkövérrel hangsúlyozd a fontosabb dolgokat (de csak óvatosan, ne használd kiabálásra). Ha valamit hangosan szeretnél mondani, inkább nyomatékosan ismételd meg. Használj dőlt betűket, ha valamit informálisnak szánsz.

Ha diákat használsz, a kevesebb több. Ne írj mindent vázlatpontokba. Helyettesíts egy újabb listát egy gyönyörűen, választékosan megfogalmazott mondattal. A képek jól használhatók, de ne bonyolítsd túl. Oszd föl az információt kisebb, jól kezelhető egységekre, de a végén mindig rakd össze a gyerekeknek a teljes képet, mutasd meg, hogyan illenek össze a darabok.

Tevékenység: Írd a diákok nevét egy papírra kör formában. Képzeld el azt, hogy körben vannak körülötted

Ez a belső tevékenység csak a neked szól. Könnyen belecsúszhatunk abba, hogy az online kapcsolataink egyszer csak elvontak lesznek és közönyössé válnak. A nevünknek fontos jelentősége van a valóságos (telefon)hívásainkban. Legalább annyiszor használd online a gyerekek nevét, mint ahogy a valódi osztályteremben tennéd – túl könnyen elhagyjuk ezt a szokást és csak úgy név nélkül szólítjuk meg őket. Történjék bármi, minél többször szólítsd őket a keresztnevükön.

Fogj egy papírt és írd le a gyerekek nevét egy listába vagy egy körbe, de mindenképp körben képzeld őket el. Az emberiség egy család. Összegyűlünk a nehéz időkben a meleget adó tűz köré, hogy megosszuk a sorsunkat. A videókonferencia során a program kis rekeszekbe vagy egy egysoros vonalba rendezi az emberek képét. Te viszont a küzdelmek és erőfeszítések során gyengéden tartsd egyben a gyerekek körét, magadat is belefoglalva, hogy lássátok egymást, hogy úgy kapcsolódjatok, mintha egy közös körben volnátok. Amint a gyerekek egymáshoz szólnak, vagy te szólsz valamelyikükhöz, képzeld őt a körben elfoglalt helyére. Megérezheted, ahogy feltámadnak az érzések, minthogy a kör a szövetség, a közösségi érzés helye. És erre nagy szükségünk van ezekben az embert próbáló időkben.

Javaslat: Ne teljes fényerőn

A képernyő gyakran harsány, fényes és rikító. Vedd le a fényerőt. Szűrd a kék fényt, ha tudod. Minden egyes alkalommal ellenőriztesd a gyerekekkel a fényerőt. Fényerő ellenőrzés. Hangerő ellenőrzés. Testhelyzet ellenőrzés. Értékeljük az egészségi állapotunkat és ápoljuk érzékeinket. Mi legyünk urai annak, hogy mit látunk vagy hallunk. Ezt egészen könnyedén megtehetjük. A gyerekek megmondhatják neked, hogy ők milyennek látnak! Csak egy laza bejelentkezés egy online óra elején.

Javaslat: Hangszóró fülhallgató helyett

Ez nem lehet érvényes mindenkire. Sok gyerek jobban szereti a fülhallgatók biztosította diszkréciót, még akár saját külön titkos helyen is érezhetik magukat. Ha valamelyik gyerek kisebb lakásban lakik, ez végképp szükséges lehet, úgyhogy ne erőltesd. De ahol lehetséges, és a digitális technológia használatára egy egész szoba rendelkezésre áll, sokkal inkább hangszórót használjunk. A hang így betölti az egész szobát, az egész fizikai helyet. Ugyan épp online vagyunk, de sokkal jobban tudatosul a fizikai világ – sokkal közelebb járunk az osztályterem érzéséhez.

Ezt például érdekes volna idősebb gyerekekkel megvitatni.

Tevékenység: Ablaknyitogatás

Nincs abban semmi meglepő, hogy a friss levegő fontos a jólléthez és egyészséghez az online tevékenységek közben is épp úgy, mint a fizikai osztályteremben. A friss levegő légzés. A szobába beáramló friss levegő lélegzet. A kintről beszűrődő hangok emlékeztetnek minket arra, hogy van világ odakint. A madárdal és a levelek közt susogó szél a természetre emlékeztet. Mindezen dolgok emlékeket idéznek föl bennünk a valódi világgal kapcsolatban, ahogy belemerülünk az online világba. Ez nem vagy-vagy. Ez is-is, egyszerre mindkettő. Az online óra rövid szünetében mindannyian odamehetünk az ablakhoz és mélyen beszívhatjuk a friss levegőt.

Tevékenység: Agyagot a kézbe

Ezt a tevékenységet akár az egész osztály, vagy akár csak a tanár maga is végezheti. Ahogyan a fejünk a digitális birodalomban lebeg, csak virtuálisan kapcsolódunk a földhöz. Ha a kezünkbe kapunk egy kis agyagot, az valóságosan lehoz a földre. Mint ritmikus rész, minden osztállyal jó mulatság lehet: mondjuk öt perc alatt kell valamit formázni belőle, vagy az egész idő alatt alkotunk valamit. Tanárként csak gyúrd meg az agyagot a markodban egy párszor az egész kezeddel, ne csak ujjbeggyel, mélyeszd bele az ujjad, ha akármikor úgy érzed, hogy ki kellene jönnöd a fejedből vagy simán csak meg kell találnod az egyensúlyodat.

Javaslat: Séta a kertben és digitális kertészkedés

Digitális feladataink végeztével próbáljunk meg kimenni a természetbe: a kertünkbe, ha van, egy közeli parkba, ha tudunk/szabad (lehet, hogy kijárási korlátozás van). Ha csak a virágládát ellenőrizzük vagy meglocsoljuk a növényeket, már az is a javunkra válik. A természet nyilvánvalóan a legjobb gyógyító.

A gyerekek csinálhatnak virtuális körsétát a kertjükben vagy a szobanövények közt egy mobileszköz kamerájának segítségével.

Te is megoszthatsz fotókat arról, amilyen növények nálad nőnek, és időről időre figyelemmel kísérhetitek a növekedést.

Javaslat: Szünetek az online foglalkozások közt

Online órák között is rendes szüneteket kell tartani. Az online órarendnek tartalmaznia kell olyan időt, amikor magunkhoz térünk, a gyerekek emésztik a tanultakat és mindnyájan elszakadunk a képernyőtől. Bíztassuk arra a szülőket, hogy állítsanak föl szabályokat arra vonatkozólag, hogy tanítási napokon, csak úgy, mint normális körülmények között, ne engedjék a gyerekeket tévézni vagy videójátékozni.

Adhatsz föl nekik fizikai feladatokat vagy tevékenységeket, de a pihenés a legjobb ilyenkor. A digitális világban töltött idő erősen nyomot hagy a gyerekekben. Ez jórész fej-idő, úgyhogy egy kis szaladgálás a kertben jót tehet némelyik gyereknek, másoknak viszont inkább az elcsendesedés való. Ne légy ebben dogmatikus, ez mindannyiunknak nagyon feszült időszak, és a gyerekeket hagyni kell, hogy úgy pihenjék ki magukat, ahogy nekik a legjobb. A szülői támogatás ezúttal is kulcsfontosságú, és nekünk, tanároknak folyamatosan párbeszédet kell velük folytatni, de rájuk kell bízni, hogy a saját otthonukban meghozzák a megfelelő döntést.

Javaslat: Őrizd magadban a szeretetet, áraszd ki, figyelj az intoleranciára

Ha bármely hírportál kommentszekciójába beleolvasol, nyilván észrevetted már, hogy egy-egy hír alatt milyen hamar válik a párbeszéd lelketlenné és intoleránssá. Az online zaklatás és bántalmazás minden iskolában és a társadalomban általában is súlyos probléma. A ridegség és az elfogadhatatlan viselkedés online is felüti a fejét, különösen ezekben a nehéz időkben. A tanároknak erre nagyon oda kell figyelni, ki kell őket képezni a megfelelő eljárásokra és tudniuk kell, hogyan támogassák egymást, ha ez a probléma felmerül. A szakszerű válasz most épp oly fontos, mint bármikor máskor. De a stressz néhány gyereken így jön ki, és erre is fel kell készülnünk.

Ha egy tanár képes online is kimutatni a kedvességét, érzékenységét és hogy hajlandó a digitális eszközök határait is meghaladva felismerni és elismerni minden egyes gyerek egyediségét és értékeit, valamint kész kapcsolódni hozzájuk egyenként épp úgy, mint az osztály egészéhez, akkor az a tanár lesz az, akiben a gyerek megbízik és gyakran elsőként hozzá fordul, ha online bántalmazást vagy intoleranciát tapasztal. Fontos, hogy online is látsszon, mennyire figyelünk egy gyerekre, hogy nyitottak vagyunk a kérdéseire, a csöndjére. Ezt nehéz online kiolvasni a viselkedésünkből. A szülőkkel, tanártársakkal, más kollégákkal való rendszeres beszélgetések mély, meleg és folyamatos odafigyeléssé formálódnak a gyermek iránt, aki éppen tanulni próbál a digitális világban. Nem teheti meg egy tanár, hogy amikor pedagógiai kapcsolatba kerül vele egy virtuális médiumon keresztül, lelketlenül, kötözködve, intoleránsan vagy ami a legrosszabb, közönyösen viszonyuljon egy gyermekhez.

Vedd észre a magad türelmetlenségét, nyűgeidet, ingerültségedet. Hagyj magadnak időt rájuk tekinteni. Lassíts. Keresd magadban is, a kollégákban is, a gyerekekben és a családjukban is a legjobbat. Hordozz melegséget abban a birodalomban, ahol gyakran nagyon hamar születnek ítéletek, és amely túl rideg a gondolkodás és az érzések világához képest.

Tevékenység: Vezesd be az igék és a határozók nyelvezetét

A digitális birodalomban csodálatosan friss hatású, ha gazdag szókinccsel beszélsz és írsz.

Ez a névszók birodalma – az üzeneteké, emaileké, billentyűzeteké és képernyőké. Vannak persze igék is, de sokkal egyszerűbb egy elintézni egy érzelmet egy szmájlival. Végül is vicces: a rövidítés és egyszerűsítés művészete, azonnal elintézzük a dolgokat és csak egyetlen szóval válaszolunk. De a nyelv folyamatosan mozog bennünk. Az igéknek és határozóknak saját, élénk minőségei vannak. Helyrebillenthetik a digitális világot, amelyik túlságosan berögzült, felszínes és leegyszerűsítő. Úgyhogy csak használj bátran igéket! Tedd költőibbé, oltsd be egy kis mozgalmassággal és élettel az online óráidat! Költészettel is, de azzal is, ahogy beszélsz. Csak „föladom a házit holnapra”, vagy „most elirányítalak titeket egy kihívásokkal teli, de remélhetőleg gyümölcsöző lehetőséghez, hogy gyakoroljátok magatokat a fantáziátokban és aztán leírjátok a saját izgalmas történeteteket”? Van nyelvezet, ami felüdít. A digitális birodalomban egyenesen újraéleszt és újraébreszt.

Tevékenység: Tartsd fenn a kommunikáció belső gesztusát a fizikai téren át, ne a képernyőn keresztül

Amikor elképzelünk egy embert, aki fizikai távolságban van, az aláhúzza azt, hogy mi itt vagyunk, ő meg máshol. Könnyű elképzelni, hogy a kapcsolatunk egy másik emberrel a képernyőn át jön létre, amikor online vagyunk.

Az osztályterem egy valós hely, és most, amikor a jelen helyzetben otthonról tanulunk, egymástól fizikailag elválasztva, a képernyőn keresztül akarunk kapcsolódni. Valahogyan, pontokra (pixelekre) és bináris programnyelven szólva egyesekre meg nullákra bontva a másik ember újraképződik számunkra, előttünk. Rudolf Steiner már figyelmeztetett minket erre az illúzióra. Egy emberi lényt sosem lehet felbontani egyesekre és nullákra, mondta. Nagyon aggodalmas volt amiatt, hogy hogyan hat a mechanikus és ismétlődő technológia a kreativitásunkra és a spontaneitásunkra. Ezzel együtt üdvözölte a tudomány olyan csodálatos kortárs vívmányait, mint a telefon vagy a rádió.

Mint Waldorf tanár, amikor egy gyerekre a képernyőn át tekintesz, amikor konferencia- vagy telefonhívásban hallgatod, vagy emailezel vele (és úgy érzed, hogy ez neked megfelelő), mindig tartsd az eszedben: „én most kapcsolatot teremtek ezzel a gyerekkel a bámulatos technológia segítségével, de vele és hozzá csak fizikai térben tudok kapcsolódni.”

Ily módon valószínűleg el tudod majd különíteni – amennyire szükséges – azt, amit a képernyőn látsz attól, amit a valódi térben a gyerekkel való kapcsolódás jelent. Ez egyszerűen megerősíti azt, amit a normális, nem-digitális életünkben teszünk. Hiányzik az Ausztráliában élő nagyi. Ritkán érzed veszteségnek, hogy nem kapcsolódtok a képernyőn át. De a tudatoddal és a szíveddel átéred a távolságot.

Javaslat: Kínálj köztes megoldást a polarizált, bináris gondolkodásban és nyelvezetben

Amint korábban említettem, a digitális világ bináris médium. Nem mindig, de gyakorta hajlik arra, hogy benne az emberi kommunikációban a vagy-vagy játssza a főszerepet. Külön erőfeszítésbe kerül, hogy nüanszokat, árnyalatokat osszunk meg online. A reklámok pillanatonként változnak. Amikor megnyomjuk az entert, nincs félút, a dolog megtörténik. A binaritás éppen megfelel a digitális világnak.

Azt akarjuk megtanítani a gyerekeknek, hogy a világ a végtelen lehetőségek tárháza, nem vagy-vagy. Úgyhogy ha észleled, hogy polarizáltan gondolkodik, ajánlj egy köztes módot, keress alternatívákat és tégy föl kérdéseket, amelyek eltávolítják a vagy-vagytól. Vita, megbeszélés, kreatív gondolkodás. Mindig állj készen azzal a kérdéssel, hogy „És arra nem gondoltál esetleg, hogy…?”

Tevékenység: 100%-os pontosság

Bánj jól az idővel és ezt várd el a gyerekektől is. Kezdjetek és végezzetek pontosan. A közösségi média, a számítógépes játékok, a televízió digitális világa az azonnali kielégülés terepe, a „csak még egy rész”-é, a „csak még öt perc”-é. Ennek is van helye. De itt és most mi egy határozott és megbízható oktatást ajánlunk. A gyerekek nincsenek fizikailag az iskolában. A világ viharos változásban van; nem sok minden maradt, amire építeni lehet. Te légy a szikla, a biztos kikötő az online tanuláshoz. Mint tanár, tartsd a szavad, ne beszélj mellé, légy a gyengéd, szilárd és kedves bizonyosság.

Javaslat: Maradj a fizikai világban lehorgonyozva

Mint Waldorf tanár, tartsd magad szilárdan a valódi osztályteremben, noha az éppen most elveszett számodra. Készíts táblarajzot az epochádhoz. Rajzolj és írj valódi papírra. Fess és formázz szobrot. Építs és süss. Gyakorold azokat a gesztusokat, amelyek megőriznek a legjobbnak a gyermekek és az emberiség számára. Pihenj eleget. Egyél rendesen, igyál vizet. Írj valódi jegyzeteket igazi papírra igazi tollal még akkor is, ha épp képernyőt bámulsz. Használd az egész kezedet, ne csak az ujjbegyedet a billentyűzeten és a telefonod üveglapján egyaránt.

Tevékenység: Belső mantra: „Hálás vagyok ezért az eszközért. De ez az eszköz nem én vagyok”

Egyszerű fohász ez, egy rövid meditáció tárgya. A tanár és az eszköz nem ugyanaz! A digitális világ megteremti a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjek azokkal a gyerekekkel, akik most nem tudnak beülni az iskolai tantermükbe. Ez természetesen nem ugyanolyan. De megadja a lehetőséget, és ez ajándék. De össze kell magunkat tartani. Íme egy belső fohász, amit mondhatunk hangosan, ha magunk vagyunk, vagy csöndesen magunkban: „Hálás vagyok ezért az eszközért. De ez az eszköz nem én vagyok.” Vagy írj valami hasonlót magadnak.

Javaslat: Használj lágy pasztellszíneket a diáidon

Ha PowerPoint vagy egyéb prezentációt készítesz, olyan színeket használj, mint a valódi osztályteremben való vetítéskor. A túl erős színek harsányak és rikítóak lehetnek. Úgyhogy kísérletezz ki valami pasztell árnyalatot, de ne valami túl halványat vagy zavarost. Más- és másféleképpen mutatnak majd a különböző képernyőkön, de sebaj, ne ragadj le a fekete-fehérnél, hacsak nem pont az illik a legjobban a témádhoz.

Tevékenység: Alkossatok távol a képernyőtől, aztán térjetek vissza később

Adhatsz olyan feladatot, amelyet később emailben kell elküldeni, akár szülői segítséggel, ha szükséges; vagy egy időre eltávolodtok a képernyőtől, hogy aztán visszatérjenek a gyerekek és bemutassák, mit kutattak ki, mit írtak le, mit festettek vagy mi egyebet csináltak. Apu vagy anyu segítségével csinálhatnak valamit a konyhában, ügyelve a biztonságra, de ezzel tekintettel kell lenni az otthoni körülményekre, és előre meg kell beszélni a szülőkkel. Az a lényeg, hogy adhatunk olyan feladatot a gyerekeknek, ami nem köti őket végig a képernyőhöz, és aztán visszatérhetnek, hogy beszámoljanak a haladásról. Az akarat bevonása aktivitást vonz, ideális esetben távol a képernyőtől.

Javaslat: Kerüld a hűvös, monoton hangot

A hang hajlamos online egyhangúvá válni. Ez még a leglelkesebb drámatanárral is előfordul! Figyelj a hangodra. Melegíts be online óra előtt. Olvasd föl az emaileket vagy üzeneteket, mielőtt elküldöd. Légy teátrális! Lehelj életet a hangodba! Még az is lehet, hogy közben valami jobbat találsz ki és átjavítod azt az emailt.

Online formában a meséknek, történeteknek, és mindennek, aminek tanulsága van, ritmust és ismétlést kell kapnia. Mert a digitális világban minden olyan gyors, és főként az intellektuson van a hangsúly, így nincs helye érzéseknek, amelyeket sokszor csak egy „Menő!”-vel vagy egy szmájlival helyettesítenek, a mélyebb, morális tartalmak meg elvesznek a sebességben és zajban.

Erőteljesen hangsúlyozz és minden morális ideát háromszor ismételj el. A történetmeséléskor ez máskor is így szokott lenni. De amikor etikai és morális dolgokat tanítunk, hangosabban és gyakrabban kell szólnunk, hogy meghalljanak.

Tevékenység: Meditáció a fizikai gyermeken

Minden egyes gyermek fizikai voltát hordozd az elmédben és az emlékezetedben. Emlékezz vissza arra, amikor utoljára láttad az iskolában. A testalkatára, a szemére, a testtartására, ahogyan állt, sétált, a gesztusaira, mindenféle finom mozdulatára, ahogyan válaszolt, a hangjára, a haja színére. Ne aggódj, ha nincs róluk pontos emlékképed.

Ha (egyáltalán) újra látod majd őket online, például egy videóhívásban, hasonlítsd össze az emlékképet a valós képpel. Ne tégy magadnak szemrehányást a tévedésekért, csak figyeld meg és korrigáld a képet finoman. Tartsd meg az emléket, azt az első fizikai emléket, amilyen hosszan csak tudod. Minden alkalommal, amikor újra találkoztok a digitális világban, fogd az új, eleven emlékképet, meg azt az eredeti régit, és olvaszd össze a memóriádban. Mindkettő ugyanaz a gyermek, ugyanaz az egyedi lélek. Te részesültél abban az áldásban, hogy taníthatod őket, amint növekednek a szabadságra.

Tevékenység: A pedagógiai történetek jelentősége, valójában MINDEN történet jelentősége a virtuális osztályteremben

A történetmesélést nagyon könnyű a digitális tanterembe átvinni. A mesék a Waldorf-pedagógia alapkövei. Olvastasd el a gyerekekkel (ideális esetben nem képernyőn, de hallgathatják hangoskönyvben). Mondj nekik te történeteket, beszéljetek, rajzoljatok róluk, mondjátok el újra. Legyen egy történet-kör: mi érdekes történt veled az utolsó óra óta? Vonjátok be a szülőket is, akik lehetnek meghívott vendégei is az órának: igaz és kitalált történetek mondói. Történetek az ő gyerekkorukból. Mondjatok történeteket a jelenből, ahogyan az események kibontakoznak: inspiráló, szomorú vagy jó hírekről szólókat, felkavaró vagy tanulságos történeteket, kalandokat, nagy felismeréseket etc.

A történetek átsegítheti a Waldorf gyerekeket és szülőket ezeken a nehéz időkön.

 

És végül…

Nem tudjuk megmondani előre, hogy ha átvisszük a Waldorf oktatást online térbe, az vajon több hasznot hajt-e, mint amennyi kárt okoz. A tanárok belső gesztusa, a Kollégium, a szülők, és még a gyermekek tudásszomja is – ezeknek felbecsülhetetlen az értéke.

Ez olyan gesztus, amely fenntartja a kapcsolatot diák és tanára közt, hogy folytathassuk a megkezdett közös történetet – amely arról szól, hogy felébredünk a világban, rájövünk, kik vagyunk és a lehető legjobbá válunk a világban. Ha emellett döntesz, kihozol mindent abból a technológiából, amely minden elképzelést felülmúlóan megváltoztatta a világunkat. Függőséget okoz, de a kapcsolat lehetőségét nyújtja. Életmentő információkhoz segít, de hamis hírekkel is traktál. Egyszerre átjáró kapu és illúzió.

Ha tudatosan használjuk az online Waldorf tanterem talán valami tényleg jót hoz. Csak az idő dönti el. Minden jót.

 

Paul Levy

Brighton, Egyesült Királyság, 2020 márciusa