Túl vagyunk az „első hullámon”. Mindenki megélte valahogy, mindenki gondol róla valamit, mint ahogy a mostani időszakról is egészen biztosan mindenkinek vannak gondolatai. De még inkább érzései. Ne szépítsük: javarészt aggódásai, félelmei. Sok mindent lehet olvasni, hallani, pro és kontra. Ekkora hullámvasúton még nem ültünk. Sem egyénileg, sem kollektíven. A vészjósló hangok minden irányból hallhatóak. Amennyiben a járvány egészségügyi vonatkozásairól tudósító közmédiát figyeljük, de mellette a józan ész – és az „alternatív média”, a bátor másképp gondolkodók – támogatásában is részesülünk, akkor is fennmarad pl. a bizonytalan gazdasági következmények miatti aggódás érzése. Hogyha szellemi gondolkodók kutatásait olvassuk – Ahriman inkarnációjáról, az 5G-ről, vagy pl. a tervezett oltásokról –, akkor sem lehetünk nyugodtak; úgy tűnik, olyan időket élünk, amikor MINDENKI megszólítva érezheti magát: mi lesz Veled, Ember? Mi lesz Veled, Emberiség?
Nagyon sok oldalról meg lehet közelíteni a mostani történéseket. Az ember szinte beleszédül… és hogyha őszinte önmagához, akkor bevallhatja, hogy nem képes minden szálat felvenni, és átlátni az EGÉSZET: mi is folyik itt valójában? Minden mindennel összefügg? Mi az igaz, és mi a hamis? A megkülönböztető képesség soha nem látott kihívások elé van állítva. Az átlátóképesség növelése, az összefüggések önálló felismerése szintén. A feladat nagysága miatti rémület, a teljes tehetetlenség bénító érzésének eluralkodása helyett inkább bízzunk abban, hogy néhány szál felvétele, az azokkal történő őszinte foglalkozás is megadhatja azt az erőt, mellyel egyre biztosabban evezhetünk a háborgó tengeren (ha már hullámokról beszélünk…), mind egyénileg, mind a velünk egy csónakban evezőkkel.
Az én egyik ilyen szálam, támogató erőm az asztrológia. Nem vagyok asztrológus, ezért nem tudom pontosan leírni a 2020-ra vonatkozó konstellációkat. Annyit azonban érteni vélek az elemzésekből, hogy tulajdonképpen a teljes 2020-as évet vehetjük egyfajta egyéni és kollektív „sorsrendező-átalakító”, próbatételek sokaságával megáldott időszaknak. Érdemes visszatekinteni az „első hullámra”: sokan megtapasztalhattuk, hogy olyan helyzetek elé állított bennünket az élet, melyek során lelkünk legmélyéről fakadó kérdésekkel szembesülhettünk. Minthogyha a Sors beadott volna nekünk egy karmarendező, fejlődésgyorsító injekciót. Mind egyénileg, mind közösségi szinten. Az asztrológusok jó része úgy értékeli ezeket a konstellációkat, mint hatalmas fejlődési lehetőségeket. Persze, hogy szorít, persze, hogy fáj… mert ahol szorít, ahol fáj, ott még van mit rendbe tenni.
Tehát hogyha így nézzük, akkor – bár szorít és fáj, de – minden a legnagyobb rendben van. Egyrészről. Már ami a „tisztulást”, a lélek nagytakarítását illeti.
Emellett természetesen felmerül a kérdés: rendben van, tisztulok, fejlődöm, de mi a konkrét feladatom ebben a „zűrzavarban”, ebben a segítségért kiáltó világban? Megy-e a világ valamit általam is előre?
Tekintve, hogy minden gondolatunkkal, érzésünkkel és tettünkkel eleve hatunk a világra, a kérdést látszólag meg is válaszoltuk, ám érezzük, hogy most valószínűleg mélyebb a kérdés, nagyobb a tét. Mintha valami „újat” is ki kellene gyötörnöm magamból. Mintha valami „világmegváltó” tettet is végre kellene hajtanom. Hiszen a világ segítségért kiált, én pedig már X éve tanulok, fejlődöm – tegyük fel –, tehát a Sors most valószínűleg benyújtja ezt a számlát is: lássuk, mit is ér mindaz, amit eddig tanultál! Tudod-e alkalmazni? Meghallod-e, észreveszed-e azokat az apró, finom jeleket, üzeneteket, útmutatásokat, melyeket most küldünk Feléd? Melyek révén, lépésről lépésre, talán ráérezhetsz arra a bizonyos „újra”, talán végrehajthatod azt a tettet, a TE tettedet, mely hozzájárulhat a világ „megváltásához”. Hogy hol lelsz rá ezekre a jelekre? Honnan szól az üzenet? Ki mutatja az utat?
„Kérjetek, és kaptok! Keressetek, és találtok! Zörgessetek, és az ajtó kinyílik előttetek! Mert mindenki, aki kér, kap. Aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Máté ev.)
Kívánom, hogy mindenki megtalálja azt az ajtót, melyen zörgetnie kell, kívánom, hogy megnyíljanak az ajtók! Akkor talán nem lesz „harmadik hullám”, mert a „második hullám” mintegy kiegyenesedik és célegyenessé válik.
