Jegyzetek az 1908. január 16-i, müncheni ezoterikus óráról
Legutóbbi ezoterikus óránkon a szellemi élet nagy törvényszerűségeiről volt szó, ahogyan azok az emberiség fejlődése folyamán megnyilatkoznak; azokról a szellemi hatalmakról, akik irányítják mindazt, ami a fizikai síkon történik, és akik kölcsönösen feloldódnak egymás tevékenységében; ily módon ma valamelyest bensőségesebb módon szeretnénk a szellemi élet törvényeiről beszélni, ahogyan azok az ember bensőjében lejátszódnak.
Az, aki szellemi iskolázásban vesz részt, bizonyos szempontból várakozó, kereső embernek tekinthető. Arra vár, hogy az addig érzékelteken túl feltáruljon számára egy új világ. Arra vár, hogy egy napon azt mondhassa: látok egy új világot; a dolgok között, amiket eddig a térben érzékeltem, szellemi lények sokaságát látom, melyek eddig rejtve voltak előttem.
Hogy mindez teljesen világos legyen az Önök számára, állítsák még egyszer a lelkük elé azt a hét tudatállapotot, amelyen az ember a fejlődése során végighalad. Az első tudatállapot, melyet az ember átélt, a tudat tompa, álmodó fokozata volt, melyben egynek érezte magát a Kozmosszal. Szaturnusz-létnek nevezzük ezt az állapotot. A Nap-létben a tudat beszűkült (csökkent a hatóköre), viszont sokkal világosabbá vált. A Hold-lét átélése során az ember tudata hasonló volt ahhoz, amit ma, utolsó maradványként, az álmainkban élünk át; tompa képi tudattal rendelkeztünk. Itt, a Földön, világos nappali tudatunk van, mely megmarad majd akkor is, amikor a Jupiteren ismét felemelkedünk a képi tudathoz; a Jupiteren tehát világos képi tudattal fogunk rendelkezni. A továbbiakban még két magasabb állapothoz, az inspiratív, illetve az intuitív tudatállapothoz emelkedünk fel. Nappali világos tudatunk tehát éppen középen helyezkedik el a Hold tompa képi tudata, valamint a Jupiter világos képi tudata között. Az ezoterikus pedig nem másra várakozik, mint a Jupiter-tudat feltárulására. Ez mindannyiuk számára be fog következni előbb, vagy utóbb, a képességeik és a belső érettségük függvényében.
A Jupiter-tudat első csírái már most jelen vannak néhány embernél. Egészen finom módon ugyan, de már jelez a jövőbeni tudatállapot, csupán az ember nem képes azt értelmezni. Az ezoterikus élet javarészt éppen abban áll, hogy a tanítvány megtanulja a finom folyamatokat mind önmagában, mind a környezetében helyesen értelmezni. A régi Hold-tudat sem tűnt el teljesen, utolsó maradványa még itt van. A két állapot pedig, melyek közül egyikben a régi Hold-tudat, másikban pedig az új Jupiter-tudat nyilvánul meg a mai ember számára: a szégyen, illetve a félelemérzet. A szégyenérzetben, amikor a vér a test perifériája felé tolul, a Hold-tudat utolsó maradványa él; a félelemérzetben pedig, amikor a vér a szív felé áramlik, hogy ott szilárd középpontra leljen, a Jupiter-tudat jelentkezik be. Ily módon mozdul el két irányba a normális nappali tudat.
Hogyha valami felett szégyenkezünk, és a szégyenpír az arcunkba szökik, akkor olyasvalamit élünk át, ami a Hold-létre emlékeztet. Képzeljenek el egy Hold-embert. Még nem volt képes „én”-nek nevezni önmagát, hanem tompa, álmodó képi tudattal élt, egészen beágyazódva az asztrális erőkbe és lényekbe, melyekkel egynek és harmóniában lévőnek érezte magát. Gondolják el, kedves testvéreim, hogy egy ilyen emberben egy napon hirtelen az alábbi érzés dereng fel: én egy „én” vagyok. Különbözöm a többiektől, önálló lény vagyok, és a környezetemben lévő összes többi lény engem néz. Ekkor ezt a Hold-embert teljes egészében, tetőtől talpig, áthevítette volna egy szörnyű szégyenérzet; megpróbált volna elsüllyedni, eltűnni a szégyentől hogyha egy ilyen, túl korai én-érzést átérezhetett volna. Ily módon szeretnénk mi is, kedves testvéreim, szégyenünkben a legszívesebben eltűnni, mintegy elsüllyedni Föld alá, feloldani az Én-ünket. Képzeljék el, miként volt ez a Hold-ember beágyazódva környezete lényeinek és erőinek harmóniájába. Ha egy ellenséges lény közeledett feléje, nem gondolkodott, hanem ösztönösen tudta, hogyan kell kitérnie előle. Abban az érzésben cselekedett, melyet, ha tudatában lett volna, körülbelül a következőképpen fejezett volna ki: tudom, hogy a világ törvényszerűségeit nem úgy alkották meg, hogy ez a vadállat most széjjeltépjen, hanem a világ harmóniája olyan, hogy kell legyen lehetőség arra, hogy az ellenségemtől megvédjen. A Hold-ember ily módon teljes, közvetlen harmóniában érezte magát a mindenség erőivel. Az én-érzés felébredése azonnal szétrombolta volna ezt a harmóniát. És valóban: az én-érzés, amikor a Földön elkezdte az embert áthatni, egyre diszharmonikusabb viszonyba hozta őt a környezetével. A tisztán halló számára a mindenség teljes harmóniában csendül fel, és hogyha ezzel összehasonlítja azokat a hangokat, melyek az egyes emberektől feléje áramlanak, akkor minden egyes embernél disszonáns hangzást tapasztal, van, akinél jobban, van, akinél kevésbé, de mindenképpen disszonanciát hall. Az Önök feladata pedig a fejlődés folyamán az, hogy ezt a disszonanciát minél inkább harmóniában oldják fel. Bár az Én-ség által keletkezett ez a disszonancia, de a világmindenséget uraló és irányító szellemi hatalmak által, bölcsen lett elrendezve. Hogyha az emberek örökre a harmóniában maradtak volna, akkor nem jutnának el az önállósághoz. A diszharmóniát azért hozták létre, hogy az ember szabadon, a saját erejéből újra ki tudja vívni a harmóniát. Az öntudatos én-érzésnek tehát a belső harmónia rovására kellett kifejlődnie. Hogyha majd eljön az az idő, amikor felfénylik a Jupiter-tudat, és az ember ismét harmóniába kerül a Kozmosz erőivel, akkor már öntudatos én-érzésével lép át ebbe az új tudatállapotba. Tehát ekkor az ember, amellett, hogy önálló Én lesz, harmóniában lesz a mindenséggel is.
Láthattuk, hogy a félelem érzésében már a Jupiter-tudat jelentkezik. Hogyha azonban egy jövőbeni állapot idő előtt lép fel, akkor az korai, és nincs rendesen a helyén. Egy példán fogom ezt megvilágítani. Ha egy virágot, amelynek augusztusban kellene virágoznia, melegházi körülmények között már májusban virágzásra késztetünk, akkor az a virág augusztusban, amikor a tényleges virágzás ideje elérkezik, képtelen lesz virágot hozni; az erői kimerülnek, az augusztusi körülményekhez nem fog tudni illeszkedni. És ugyanígy van ez májusban is: ha kivisszük a melegházból, el kell pusztulnia, mivel ennek az évszaknak a természetes körülményei nem passzolnak hozzá. Éppen így van ez a félelemérzettel is. Ma sincs a helyén, a jövőben pedig még kevésbé. Mi történik a félelemérzet esetén? A vér az ember középpontjába préselődik, a szívbe, hogy ott szilárd középpontot képezzen azért, hogy az embert megerősítse a külvilággal szemben. Az Én legbensőbb ereje az, ami ezt véghezviszi. Az Én ezen erejének – amely a vérre hat – egyre tudatosabbá és erősebbé kell válnia, míg azután a Jupiteren az ember már teljesen tudatosan lesz képes a vérét a középpont felé irányítani, és önmagát megerősíteni. Ma azonban kapcsolódik ehhez egy természetellenes és káros dolog: a félelem érzése, amely össze van kötve ezzel a véráramlással. A jövőben ennek már nem szabad így lennie, kizárólag az Én ereje kell hogy hasson, félelem nélkül.
A külvilág egyre ellenségesebben jelenik meg körülöttünk az emberi fejlődés folyamán. Egyre inkább meg kell tanulniuk, hogy belső erőiket szembeállítsák az Önök felé nyomuló külvilággal. A félelemnek azonban el kell tűnnie. És különösen az ezoterikus iskolázásban részesülők számára szükséges, elengedhetetlenül szükséges, hogy megszabaduljanak minden félelem és rettegésérzéstől. Csak ott van a félelemnek egy bizonyos létjogosultsága, ahol felhívja a figyelmünket arra, hogy meg kell erősítenünk magunkat; azonban minden természetellenes, az embert kínzó félelemérzetnek teljes egészében el kell tűnnie. Mi történik akkor, ha a Jupiter-tudat megjelenésekor az embernek még vannak félelem és rettegés érzései? A Jupiteren a külvilág sokkal, de sokkal félelmetesebben és fenyegetőbben fog szemben állni velünk, mint ma. Az, aki a Földön nem szokott le a félelemről, egyik iszonyatos rémületből a másikba fog esni.
Ez az állapot egyre növekvő mértékben készül elő a külvilágban, már most. És még világosabban fog megmutatkozni abban a rettenetes időszakban, amely Orifiel uralma alatt fog ránk törni, amiről a legutóbbi alkalommal beszéltem. Akkorra az embernek már meg kell tanulnia szilárdan helytállnia! Mai kultúránk saját maga teremti meg azokat az iszonyatos szörnyetegeket, melyek az embert a Jupiteren fenyegetni fogják. Nézzék meg a hatalmas gépeket, melyeket az emberi technika a legnagyobb éleselméjűséggel megszerkeszt! Bennük teremti meg az ember azokat a démonokat, melyek a jövőben ellene fognak tombolni. Minden gép, melyet ma az ember felépít, a jövőben életre fog kelni, és félelmetes módon, ellenségesen száll majd szembe az emberrel. Minden, amit puszta haszonelv alapján, egyéni, vagy csoportönzésből teremtenek, a jövőben az ember ellensége lesz. Ma túlontúl is csak a hasznosságát nézzük a tetteinknek. Ha valóban támogatni akarjuk a fejlődést, akkor nem szabad a hasznosságot néznünk, hanem sokkal inkább azt kell figyelembe vennünk, hogy valami szép-e, nemes-e? Nem csupán a hasznosság elvéből kiindulva kell cselekednünk, hanem a szép iránti, tiszta örömből. Minden, amit az ember manapság művészi igényeinek kielégítése céljából alkot, a szép iránti, tiszta szeretetből, szintén életre fog kelni a jövőben, és hozzájárul az ember magasabbra történő fejlődéséhez. Félelmetes látni, hány ezer embert szoktatnak rá már kora gyermekkorától arra, hogy ne ismerjen más tevékenységet, mint amit anyagi haszon kedvéért végeznek, és így egész életükben el vannak vágva minden széptől és művészitől. A legszegényebb népiskolákban a legcsodálatosabb műalkotásoknak kellene függeniük; ez végtelen áldást hozna az emberi fejlődés számára. Az ember saját maga építi a jövőjét. Némi fogalmat alkothatunk arról, milyen is lesz majd a Jupiteren, ha tisztázzuk magunkban, hogy semmi sem abszolút jó, vagy abszolút gonosz. Minden emberben keveredik a jó és a rossz. A jó ember mindig azt kell mondja, hogy csak egy kevéssel van több jó benne, mint egy rossz emberben; önmagában véve nem teljes egészében jó. A Jupiteren azonban a jó és a rossz már nem fog keveredni egymással, hanem az emberek szét fognak válni teljesen gonoszakra és teljesen jókra. Minden, amit ma mint szépet és nemeset ápolunk, a Jupiteren lévő jó erősödését szolgálja, míg minden, ami csupán önzés és hasznosság alapján történik, a gonoszt erősíti.
Azért, hogy az ember a jövő gonosz hatalmaival szemben teljesen helyt tudjon állni, uralnia kell Én-jének legbensőbb erőit, vérét tudatosan úgy kell tudnia szabályozni, hogy az megerősítse a gonosszal szemben, de minden félelem nélkül. Azt az erőt, amely a vért befelé áramoltatja, a saját uralma alatt kell tartania. Azt a képességét sem szabad azonban elveszítenie, amely a vért a szívből a perifériára áramoltatja. Mivel a Jupiter-állapot, bizonyos módon, a régi Hold-tudathoz való visszatérést is jelenti majd. Az ember ismét harmóniába kerül a nagy világtörvényekkel, és egynek érzi majd magát velük. Ismét megszerzi azt a képességet, hogy együtt áramoljon a szellemi világhatalmakkal, de nem úgy, mint a Holdon, öntudatlanul és álomszerűen, mert a Jupiteren, világos nappali tudatát és öntudatos Én-érzését mindig megtartva, harmóniában fog élni a világ erőivel és törvényeivel. A diszharmónia harmóniában fog feloldódni. És azért, hogy bele tudja magát áramoltatni a mindenség harmóniájába, képes kell legyen Én-jének legbensőbb erőit a szívéből kiáramoltatni, kisugározni. Tehát képesnek kell lennie arra, hogy tudatosan központosítsa vére belső erőit akkor, amikor egy ellenséggel kerül szembe, mint ahogy képes kell legyen vérének tudatos kiáramoltatására, kisugárzására is. Csak így állja meg a helyét a jövőbeni körülmények között.
Annak tehát, aki belső fejlődésre törekszik, már ma el kell kezdenie ezeket az erőket fokozatosan, egyre inkább a hatalmába keríteni. Ezt azáltal teszi, hogy megtanulja a lélegzetét tudatosan beszívni és kiereszteni. Mikor az ember beszívja a lélegzetét, az Én azon erői válnak tevékennyé, melyek összhangba hozzák őt a Kozmosz erőivel; azok az erők tevékenyek, melyek a szívből kifelé sugároznak. A lélegzet kifújásakor és visszatartásakor pedig az Én azon erői válnak tevékennyé, melyek a középpont felé, a szív felé törekszenek, és ott egy szilárd középpontot képeznek számára. Ily módon a tanítvány, ha légzésgyakorlatait ezzel a szándékkal végzi, már ma megtanul fokozatosan úrrá lenni Én-jének erői felett. Senkinek sem szabad azonban önállóan hozzákezdenie ilyen gyakorlatok végzéséhez, ha még nem kapott hozzájuk semmiféle útmutatást. Mindenki meg fogja kapni őket, a megfelelő időben. Aki még nem végez ilyen gyakorlatokat, annak sem korai, hogy megismerkedjen az ilyesfajta gyakorlatok értelmével. Később annál inkább gyümölcsözőek lesznek számára. Ily módon kell, kedves testvéreim, egyre több megértést tanúsítaniuk az Önökben és a világmindenségben zajló finom, szubtilis folyamatok iránt, és lassan belenőniük az emberiség fejlődésének jövőbeni korszakába.
Az 1908. január 26-án, Berlinben tartott ezoterikus órán a következők hangzottak el ugyanebben a témában:
… Ha mélyen belélegzünk, és a lélegzetünket benntartjuk, akkor ily módon egy kis Hold-állapotot idézünk elő. Ha viszont, ezzel ellentétben, a lélegzetet kint tartjuk, akkor egy kis Jupiter-állapotban van részünk. Ez attól függ, hogy az ezoterikus tanítvány olyan gyakorlatokat kap-e, melyeknél a lélegzetét vissza kell tartania, mivel bizonyos módon a Hold-állapotot kell átélnie, vagy olyan gyakorlatokat kap, ahol a lélegzetét kívül kell tartania, mert ily módon a Jupiter-állapotot tudja elérni. Mindenkit individuálisan kell kezelni.
Tudjuk, hogy az emberiség áramlata már most kettéválik, az egyik a jó, az erkölcsös irányba halad, a másik pedig a gonosznál, a borzalmasnál végzi. Ezek az állapotok már most kezdenek létrejönni, a csírák már most jelen vannak. Ily módon minden, ami ma mint készülék, mint gép a világban létezik, és mozgásba hozzák, a Jupiteren félelmetes, rémületes démonná fog válni. Minden, ami csupán a hasznosság elvét szolgálja, egykor ezeket a félelmetes hatalmakat fogja erősíteni. Ezt csak úgy lehet hatástalanítani, ha a haszongépezeteket átalakítjuk olyanokká, hogy hasznosságuk mellett mindenekelőtt a szépséget, az istenit hirdessék. Nagyon jó, ha ezt tudjuk. Különben az ilyesfajta erők egyszer csak szétszakítanák a Földet. Látjuk azt is, milyen hihetetlenül fontos az, hogy a gyermeket nevelésekor körbevegyük művészi benyomásokkal. A művészet szabaddá tesz. A mozdonyokat is át kell egyszer alakítani olyan gépekké, melyek szépek. Félelem és rettegésérzéseink táplálékul szolgálnak más gonosz lények számára. Nem szabad engednünk, hogy ilyesfajta gondolatok törjenek fel bennünk. Mivel a Jupiteren az ilyenfajta démonok sokkal nagyobb számban fognak körbevenni minket, mint most. Annak azonban, aki, miként az okos ember, tisztán tartja a házát, hogy a legyek ne gyűljenek össze a piszokra, nincs mitől tartania ebben a vonatkozásban.
Fordította: Exner Mónika és Kótai Zita (2015. január)
